A laktózintolerancia vagy tejcukor érzékenység egy olyan, valójában természetes állapot, amikor a szervezet nem képes a táplálékban található tejcukor (laktóz) emésztésére, annak következtében, hogy részben vagy teljesen hiányzik a tejcukrot bontó laktáz enzim. A laktózérzékeny személyeknél a csecsemőkor elmúltával fokozatosan (egyénenként eltérő ütemben) csökken az enzimszint és akár teljesen le is állhat az enzim termelése.
Hazai adatok alapján a magyar felnőtt lakosság kb. 35-40%-a valamilyen mértékben tejcukor érzékeny.
Miből történik a vizsgálat és milyen előnnyel jár?
A vizsgálatot diagnosztikai partnerünk végzi az édesanya perifériás véréből, amely az őssejttárolási szolgáltatás részeként elvégzendő kötelező szűrővizsgálatok miatt egyébként is levételre kerülne. A végzett genetikai vizsgálat a laktáz gén szabályozó régiójában található C/T-13910 polimorfizmust azonosítja és egyértelműen megmutatja, hogy az édesanya hajlamos vagy nem laktóz érzékenységre. A tünetek – laktóztartalmú tejtermékek fogyasztását követő puffadás, hasfájás, görcsök, hasmenés - megjelenésekor jelentősen lerövidülhet a diagnózis felállításának időtartama, így a helyes táplálkozás is gyorsabban kialakítható.
Milyen eredménnyel zárulhat a genetikai vizsgálat?
A vizsgálat a laktáz gén szabályozó régiójában elhelyezkedő LCT-13910 C/T polimorf helyen található allélokat vizsgálja, melyek közül az egyik anyai, a másik apai eredetű.
Ha valakinél jelen van egy T allél (T/T vagy C/T allélpár formában), akkor ez azt jelenti, hogy nála a laktáz gén működik és az enzim folyamatos termelődése biztosított.
Ha az egyén mindkét szülőtől C allélt örökölt (C/C genotípus), akkor az azt jelenti, hogy nála a laktáz enzim génje “kikapcsol”, és a laktáz enzim szintje csökkenésnek indul, így érdemes figyelni a tünetekre és a helyes diétát kialakítani.
